Ma az egészségcentrumban a menedzser szűrés egyik állomása volt a testmagasság mérése. Csalódás ért. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy égimeszelő meg zsiráf sem, de azért büszke voltam a 158 centimre.
Ma kiderült... még annyi sem vagyok :)
Hiába na... a jó dolgokból keveset adnak.
U.i: viszont a testsúlyom is kevesebb volt, mint amiről tudtam :)) Hurrááá!!
3 megjegyzés:
Bahh! :) Én szívesen adnék 10 centit, mindig is utáltam, hogy olyan magas vagyok! (175 cm) :)))
Eliza! Annak is megvan a maga szépsége :)
Mondjuk az is elég hülyén néz ki, hogy mindig is magas pasira vágytam és ha kifogok egyet, akkor annak tuti a derekáig érek:)
Pedig ezt a jó tulajdonságot is fel akartam vetni, a te magasságodhoz 170 cm-től felfelé mindenki kompatibilis (természetesen csak testhosszilag :). Ugyan-ugyan, az jó, nem? Én magasként éppen azt imádom, hogy A. annyival hosszabb nálam, így kisebbnek és nőiesebbnek érzem magam mellette.:)
Megjegyzés küldése