2012. január 25., szerda

Csalódás

Ma az egészségcentrumban a menedzser szűrés egyik állomása volt a testmagasság mérése. Csalódás ért. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy égimeszelő meg zsiráf sem, de azért büszke voltam a 158 centimre.
Ma kiderült... még annyi sem vagyok :)
Hiába na... a jó dolgokból keveset adnak.

U.i: viszont a testsúlyom is kevesebb volt, mint amiről tudtam :)) Hurrááá!!

3 megjegyzés:

Eliza írta...

Bahh! :) Én szívesen adnék 10 centit, mindig is utáltam, hogy olyan magas vagyok! (175 cm) :)))

Blue írta...

Eliza! Annak is megvan a maga szépsége :)
Mondjuk az is elég hülyén néz ki, hogy mindig is magas pasira vágytam és ha kifogok egyet, akkor annak tuti a derekáig érek:)

Eliza írta...

Pedig ezt a jó tulajdonságot is fel akartam vetni, a te magasságodhoz 170 cm-től felfelé mindenki kompatibilis (természetesen csak testhosszilag :). Ugyan-ugyan, az jó, nem? Én magasként éppen azt imádom, hogy A. annyival hosszabb nálam, így kisebbnek és nőiesebbnek érzem magam mellette.:)