In memoriam

Szép volt. Nagyon szép. 2007-ben került a családba ez a gyönyörű turmalin lila BMW coupe. Exférj vette. Sokat tépelődött rajta, elmentünk egyszer, megnézte, gondolkodott. 

Gondolkodott, hogy egyáltalán elmenjen-e még egyszer. Rábeszéltem, elmentünk.

Megvette. Egy időben volt ez körülbelül a rákos daganatom felismerésével.

Gyógyulási folyamatomhoz tartozott, hogy sokat menjek, kiránduljak, élvezzem az életet. Ez a szép autó elvitt sok helyre. Szerettem, bár soha nem vezethettem, mert "hülye vagyok én mindenhez" (by ex).

Ma hallottam a hírt, hogy nincs többé.

Ex összetörte és roncsként eladásra kerül. A "drágasága". Jobban szerette mindenkinél. Megkockáztatom, hogy a gyerekénél is.

Semmi sem örök. A tárgyak elhasználódnak, tönkremennek.

Mint ahogy az emberi kapcsolatok is.

A kocsit sajnálom....  mást nem.