Hű, de rég volt már október vége! Hanyag disznó vagyok, illetve nem vagyok, mert grafomán liba vagyok és ezerfelé vezetek blogot. Most éppen az üzleti oldalunkat próbáljuk ki másikÁgnessel. Hátha... ki kell próbálni új dolgokat.
Aztán itt volt a karácsonyi nagy hajtás, azért kicsit más a dolog, ha mindent nekem kell kitalálni, beszerezni, megvenni, megcsinálni, megfaragni, megfőzni, odavágni a sarokba. Elegem lett :)
Kárpótolt a céges vacsora kissé. Kisfőnöktől kaptam egy szép hatboros faládát. Extra szép kidolgozás, jópofa megoldás Patagóniából. Még nem hoztam haza, nem találtam ki, hogy mi és hogy legyen belőle. Viszont a céges vacsorán direkt ilyen bort rendelt, ami ebben a ládában volt. A borlapot nézve, átcsúszott a szemem a jobb oldalra, és rutinosan a szemem sem rebbent.... basszus 18.500 egy palack. Jó látom? Jól látom. Na jó, én tényleg érek nekik ennyit, de persze nem az egész palackkal én ittam meg. De már tudom, hogyan kell fikázni a pincérnél, hogy nem jó a hőmérséklete, túl meleg, ez nem 12 fok.
Na persze, ha valaki ennyiért rendel bort, az legyen már tuti minden szempontból.
Karácsony. Kiskarácsony. Megvolt. Túléltük :)
Karácsonyi Apuka is tiszteletét tette, igaz karácsonykor nem ér rá a vér szerinti gyerekre, de ezen már elegánsan túllépdelek a kis tűsarkúmmal. Jön utána. Meg majd elmegy.
Ez most elég Twist Oliveres látogatás volt. Két napja nagyokat nyelek és sajnálom. De miért is? Mert túl nagy a szívem. Azért is ekkora a mellkasom :)))
Ma jó volt. Némi kis múzeumlátogatás a megterhelő karácsonyi trakta után. Igazi csajos.
Mónika barátnőmmel ketten nagyon szőkék bírunk lenni. Külön-külön nagyon okosak vagyunk és határozottak meg minden ami kell. De ketten együtt.... na az kész katasztrófa :)) De nem gond, megtaláltuk a mélygarázs megfelelő szintjét :) A közlekedési lámpánál állva, akkor döbbent rá, hogy mennie kellene a kocsival, amikor már zöldről átváltott sárgába. Ja, mert a zöldet átdumáltuk :) Nők. Szőke nők :)
Ültem a MüPa-ban délben, vártam Mónikát. Korábban értem oda, volt még 5-10 percem. Csend volt, nem volt nagy forgalom. Fülemben az mp3 és a Boxer szólt. Simon és Garfunkel régi klasszikusa. Ajánlom mindenki figyelmébe, de a szöveget is figyelje. Elég érthetően artikulál Paul Simon :)
Ez a 3-4 perc olyan feltöltő erejű volt számomra. Kedvenc hely, béke, finom zene.... már jó lehetőség, hogy vigyorogjak.
A vigyorgás állandósult. Szeretem magam. Egyre jobban, és ez már kóros. A lakás tele tükrökkel és nem tudok úgy elmenni előttük, hogy ne nézzek bele és ne mosolyogjak.
Afenébe.... ráncos leszek ettől a sok mosolytól ! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése