2007. június 8.

2007. június 8-a, péntek. Forró nap volt.  11-re kellett bemenni a kórházba a leletemért. Rossz érzéseim voltak. Főleg akkor, amikor a nővérke a kezembe nyomta a borítékot és azt mondta, hogy menjek fel a főorvos úrhoz az emeletre a szobájába.

Várakozni kellett, de addigra már a lépcsőházban elolvastam a boríték tartalmát és próbáltam szokni a gondolatot: rákom van.

Múlt az idő, a doktor vizitelt, várakoztam. 13 órára már volt egy fix időpontom egy kórházba. 

Megjött a doktor, betessékelt a szobájába, bár kértem a várakozás alatt a férjem, hogy ő is kísérjen majd be a szobába, de nem jött. Már akkor kellett volna éreznem, hogy nincs velem. Sem lélekben, sem fizikailag. Az orvossal a beszélgetés rövid volt. Azt mondta, amit már én is tudtam. Ajánlott egy orvos a Kútvölgyiben, ha majd szükségem lesz rá. A Kútvölgyi neve jól hangzott, szemben a Baross utcával. Ez utóbbitól kissé féltem.

A kórház előtt a parkolóban kitört belőlem a zokogás, úgy éreztem, hogy itt a vége.

Férj állt előttem, talán még a vállam is átfogta, de nem nagy megrendülés látszott rajta.

Irány a Baross utcai kórház, várt a sebész. Útközben már járt az agyam... féltem ettől a kórháztól, a környéktől és nagy bölcsen azt találtam ki, hogy nincs még kész a lelet, majd hétfőn (egyébként eredetileg is hétfő lett volna a lelet elkészülte) bemutatom. Mindenképpen szemrevételezni akartam a kórházat, ahol majd.... ki tudja mi lesz.

A Kórháztól - így, nagy K-val, mert ez a hely megérdemli - el voltam ragadtatva. A sebész morcos volt és érdes stílusú, valódi Dr. House. De látszott rajta, hogy törődik velem. Azt mondta, hogy két hónap a várakozási idő, de ő most lop, csal, hazudik és hétfőn reggel megjelenek ott a kis bőröndömmel és leletemmel, befekszem.

Kicsit megnyugtatott a stílusa. Pedig nem mosolygott.

Irány haza.... sietni kellett, mert 2-re ígérték az új fagyasztószekrényt. Éppen egy időben értünk haza a szállítókkal.

Kisfiam kissé megrendült a hírek hallatán. Nem titkoltam. Nem volt mit.

Mert ott és akkor úgy tűnt, hogy 50 %-om van a túlélésre.

Ez történt 5 éve, pénteken....