Most esik az eső. Hűvös van.
2007. június 11-én nem esett. Meleg volt, bár reggel még elkelt a kiskabát. Simán találtunk parkolóhelyet fél saroknyira a Baross utcában. A sporttáskám bent hagytuk a csomagtartóban, de a kiskabátka jó volt. Borzongtam. De lehet, hogy nem is a reggeli hűvösségtől, hanem a félelemtől.
Sebész várt, és közölte, hogy bizony hozzuk csak fel a táskám, én ma ottmaradok. Sőt, másnap is és harmadnap is. Amikor is megműt.
Utcai ruhám le kellett adnom, elárvult rongybabának éreztem magam papucsban és köntösben. Vizsgálatok, labor, ekg és mehettem fel a sebészeti osztályra. Férj elkísért ide, aztán magamra hagyott. Szoba ötágyas, az ablak melletti ágyat választottam. Így látom az eget és csak egy szomszéddal kell közösködni.
Ezer kérdés, főnővér, osztályos orvos, enni nem ehetek, jobb híján a szobában levű friss műtétes lányoknak - ketten voltak - segítettem amit tudtam.
Hosszas telefonálások haza, ismerősöknek. Roland nagyon aggódott értem, ezt sok-sok sms-ben kifejtette.
Rémes az első nap minden helyen, ráadásul nem tudtam, hogy mi fog rám várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése