2011. május 11., szerda

Piros és fehér... na meg ezüst

Vasárnap, május 8-án volt 125 éves a Coca Cola. Feltalálója John S. Pemberton az atlantai patikus talán nem is tudta, hogy mekkora siker lesz belőle. Mikor is rákaptam a cola ivásra, akkor még javában üvegben árulták. Aztán megjött Bécsből az első dobozos példány. Mekkora siker volt :) Forgattuk, nézegettük a dobozt, és fájt a szívem, amikor ki kellett nyitni. Mert üresen már nem volt olyan. Hiányzott belőle a cola.
Aztán jött az az idő, amikor le kellett szoknom róla. A cukorbetegség nem igazán tűri a cukros üdítőket. De a cola íze hiányzott. Maradt hát a light-os változata (ekkoriban kezdtem el írogatni, hogy világítós cola... mert hát light... világít.. :) ) 
Az első light-os colákat csak agyonjegelve tudtam meginni. Mert az édesítő nutrasweet íze rettentően zavart. Mostanra már megszoktam. A valódi cukros piros a fura. Mert olyan édes, olyan ragacsos.
Ezeket a colákat Amohától kaptam, karácsonyi grafikával az oldalukon. Először jött a piros, és kicsit később megérkezett az ezüst is.
Még nem bontottam ki őket. Nézegetem, szeretgetem. Mert ha kibontom és megiszom, akkor már nincs... :))  Majd valami jó alkalomra esetleg. Amikor már meleg lesz, készen lesz az erkélykertemben a kis padocskám és oda kiülve, olvasgatva megbontásra és elfogyasztásra kerülnek a colák is.
Igaz... ahhoz még egy jó vércukorszintet is kell produkálnom.

Amoha! Köszönöm neked :) Nélküled ez a post nem jöhetett volna létre :)

2 megjegyzés:

Kataklizma írta...

Mindig Kokakóla! :))) Happy Birtday :))

Én régen azt hittem a Ccola a spájzban terem :)

Blue írta...

Miért? Ez volt kiírva a spájz ajtajára? :)