Bátorságpróbák

Bátornak érzem magam. Vagy bátor is vagyok?

Sokat tanultam az elmúlt két év alatt. Magamról, másokról, a világról. Korábban is érzékeny voltam a történésekre, de most még jobban kitisztult előttem minden.

Bátor vagyok. Olyan dolgokra szánom el magam, amit korábban félve, rettegve alig mertem megtenni. Vagy nem tettem meg. Van ebben némi perverzió talán? A fene tudja...

Bátor vagyok. Olyan dolgokat merek megtenni, amire korábban nem is gondoltam. Kitárulkozom, adom magam, én vagyok! :)

Nem hagyom magam zavartatni. Sem emberektől, de még a fényképezőgéptől se :)) Igaz, lehet, hogy a képeket nem merem azonnal visszanézni, de utána már hatalmas mosollyal érzékelem, hogy tetszik a helyzet.

Bátor vagyok, mert egy teljesen új helyzetben képes vagyok megállni a helyem. Időm kevesebb lett, több feladat hárul rám itthon, de mégis többet törődök magammal.

Jó érzés minden reggel bezsebelni a bókot a házban lakó frissnyugdíjas fickótól, aki szinte néha már a kapuban vár, hogy megdicsérhessen. Jól is érzem magam a bőrömben (na jó, 10 napból 7szer biztos)

Bátor vagyok, mert tudtam alkalmazkodni az új helyzethez. Legalábbis úgy érzem.

Dicsérjetek meg ! :))


Kiegészítés 20 perccel később:
Nem, nem vagyok bátor. Ismét katasztrófális a vércukorszintem, 14,8. Pedig napközben már levittem 7,3-ra. Napok óta ez megy.
Mi lesz így? Bátorságom simán elszáll a vércukormérő kijelzőjén megjelenő számtól.