Május 1.

Két éve május elsejét nem felvonulással töltöttem. Igaz, talán sosem vonultam fel ilyenkor :)

A május elsejék mást jelentettek. Majálist az összes barátunkkal, gyerekeikkel a Hajógyári Szigeten. Az utóbbi 5-6 év így telt. Egész 2009-ig, amikor a lelkesedés megszakadt. Nekem meg autóbalesetem lett.

Egyértelműen Sóhergecinek köszönhetem az egészet. Hülye helyzetbe hozott, kétségbeesett voltam, nem figyeltem. Igaz, a sofőr se.

Jólesett, hogy annyira aggódtak értem a barátaim. Bejegyzések születtek az LB-n a gyógyulásomért. Hamar talpra álltam, mert tudtam, hogy itthon süllyed a hajó, fuldoklik mindenki és én menteni akartam a menthetőt. Főleg a gyerekemet.

Sóhergeci műaggódása is gyanús volt. Mivel az előző éjszakáját a macájával töltötte, és reggel csak veszekedés és szidalom jutott nekem, nem tudom mennyire volt őszinte az aggódása. Mert az első telefonhívása igencsak pökhendire sikeredett, ("Hol a francban vagy? Reméltem, hogy az esti tévésorozataidra csak hazakerülsz"), de tudom, hogy néha a gyávaságát, zavartságát leplezte a pökhendiségével. Aztán az utána következő hívások követelőzőek voltak, azonnal mondjam meg, hogy hol vagyok. Aztán csak úgy nekiindult, hogy végigjárja a kórházakat és megkeressen. Pont ő volt az egyetlen személy, akit látni se akartam. Próbálom az agyamban védeni, hogy tényleg őszinte volt az aggódása, de vajon  miért nem tudom elhinni? Talán azért mert később megtudtam, hogy az utóbbi időben alig volt őszinte megnyilvánulása, hazugságokkal etetett minket. 

Keserű volt számomra a gyógyulás, bár az őrangyalomnak ezúttal sok dolga volt velem. Alig volt külső sérülési nyom rajtam, csak egy-két horzsolás, az se látható, feltűnő helyen. A sérülések inkább belül történtek. Bordarepedések, agyrázkódás, átmeneti süketség és a sokk. Meg a lelkem sérülése.

Sóhergeci miután hazahozott, rögtön hozta a jó formáját, közölte velem, hogy neki semmi sem okozna annál nagyobb fájdalmat, mintha a macájával kellene szakítani.

A szokásos buta viselkedése. Az nem számít, hogy fia anyja ott fekszik összetörve, majdnem meghalt. Nem, ez nem volt fontos, csak az a hülye mondata. Még ha így is van, akkor sem kell rögtön kinyilatkoztatni vagy pont a legnehezebb helyzetemben elmondania. Na de el kell könyvelni úgy, hogy Sóhergeci mindig is bunkó volt, viselkedni kevés alkalommal tudott.

Remélhetőleg se többet, se kevesebbet, de ezt visszakapja még az élettől :)

Ma anyák napja van. Köszöntöm én is a már édesanyákat, a majdani édesanyákat, a nagymamákat. Köszöntöm az én rózsacsokrommal, amit kisfiamtól kaptam. 9 gyönyörű ciklámen színű  rózsa (mert éppen ez illik a nappali színéhez) :))

(A helyzet nem javult ma reggelre se. 9.1 értékkel ébredtem és "aligreggeli" után 9.7. Nagyon nem jó :(  )