Morzsi

Foltos. Ez volt a neve annak a kis foxterrier kutyának, amit naponta megsimogattam 5 évesen óvodába menet. Minden reggel ott vártak a gazdijával a kertes ház bejáratánál, és Foltos örült nekem. Legalábbis úgy tünt. Egy bő fél év után történt meg az, hogy találkozáskor nekemrontott és belemart a bokámba. Akkor és ott sokkot kaptam. Olyan mértékben megijedtem, hogy mindenféle kutyától féltem. Egy darabig még a plüsskutyáktól is. Ahol laktunk, egy kertes társasházban volt egy hatalmas borjúméretű fekete kutya. Dán dog azt hiszem. Zorro névre hallgatott. Ő egész nap meg volt kötve, de estefelé mindig beszóltak a szomszédok, hogy Zorrót most elengedik, semmi esetre se menjünk ki, de legalábbis engem semmiképpen ne engedjenek az udvarra.

Ez a trauma kitartott bennem egész mostanáig. Ha fenyegetős külsejű kutyát látok és ráadásul meg sincs kötve, simán átmegyek a másik oldalra az utcán. De ez nem nehéz, nekem már egy tacskó is fenyegetős tud lenni. Főleg ha nyitva a szája, kilóg a foga, vagy ha rohan.

Nem azt akarom most írni, hogy félfordulatot véve, megváltoztam. Nem dehogyis. De ez a kis fehér westi valamit elindított bennem. Egy hete már, hogy mindennap jön "dolgozni" a főnökkel. Kölcsönkutyus, főnök vigyázott rá most egy hétig.

Komolyan mondom, reggel mindig füleltem, hogy mikor nyílik az ajtó és mikor hallom meg a körmöcskéi kopogását a parkettán :) Első nap még bátortalanul kerülgettem, másnap már vártam. Harmadnap itt lett hagyva ránk, és az első keserves gazdivárós óra után engem szemelt ki pótpótgazdinak és a lábamhoz feküdt és el sem mozdult. Jó volt lenyúlni időnként és beletúrni a selymes kis bundájába. Negyednap már egyenesen szaladt hozzám az ajtóból és mancsait a térdemre tette :) Igyekeztem az elmúlt napokban minél többet összeakadni vele az irodában és kényeztetve vakargatni a füle tövét vagy játszani vele :)

Igazi kis jogászkutya. Ma ült a főnök ölében és komoly arccal szemlélte a monitort és nézte, ahogy gépel :) Meg sem moccant, elmélyedt ő is a jogszabályok útvesztőjében :)

Ma volt bent utoljára.

Sajnálom, de nekem mindenesetre jót tett. Tőle nem félek, bátrabb lettem. Valami bennem is változott. De ez nem jelenti azt, hogy más kutyákat is megkedvelnék.

(Nem Morzsi a westi neve, de ahogy belenéztem a gombszemeibe, ez illett rá nagyon) :)