Van ebben a novemberben egy erős elmúlás feeling. Ma kint jártam szüleim telkén. Annyira kopár minden, hiányzik az élet. Nézelődtem a kis faházban, annyi mindent találtam, ami régmúlt időkre emlékeztet. Fiam bilikék színű deformált fejű maciját, amit mindenhova magával cipelt, és mint ne mondjak.... eléggé szégyeltük :) Régesrégi fa hamutartókat mindenféle balatoni városok nevével. Régi családi nyaralások emléke. Van kint egy gyönyörű régi varrógép is. Csodálatos kovácsoltvas lábbal, nem süllyesztős, hanem olyan "harangos" tetős. Simogattam a lapját, nagyon szép intarziás. Nem működik, de nincs nagy hibája, a szíja szakadt el. Szivesen elhoznám a lakásba, de már így is alig tudunk mozdulni. A kinti konyhában vannak az első könyvespolcaim is. Emlékszem, ahogy elkezdtem gyűjtögetni ezeket az egyszerű, olcsó viszont jó helykihasználású könyvespolcokat. Mindig kettesével vettem.
Ahogy körbenéztem, minden a régi időkre emlékeztetett.
Amolyan búcsúféle volt talán. A telek mindenestől eladásra kerül.
Jobb is, hogy nem turkálgatok a régmúlt idők emlékei között.
Lehangol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése