Tu

A picsába!!! Ez jutott eszembe elsőnek reggel 8-kor, miután letettem a telefont.

Miért? Nem volt elég, amit velem tett?

Most viszont elő kell vennem a kemény énemet. A könyörtelen, keménykedőset. Nem lehet, hogy még egy barátnőt elveszítsek.

Kemény harc lesz, hatalmas fájdalmakkal, önbizalom vesztéssel és sok sírással.

Sírni fog ő is, de szerintem én is.

Visszagondolok és reggel óta csak az jár az eszemben, hogy én mit éreztem, amikor szemközt ültem az orvossal és a szemembe mondta az igazságot. Amit már tudtam, hiszen míg két emeletet felmentem a laborból az orvosig, addig volt időm kibontani a borítékot és a szemem egyenesen azt a kis szócskát találta meg, ami elbújt volna a sok-sok sorban. De nem... megtaláltam. Ez volt a legrövidebb szó, nagyon diszkréten csak "tu"-nak írják az orvosok.

Nem akarják, hogy kiderüljön, hogy tumor?

Erre a két emeletnyi lépcsőjárásra gondoltam, kezemben a papírral, a szemem csak a tu szót látta. Nem is tudom, hogy botladoztam fel a lépcsőn. Ex - aki még nem volt ex - mögöttem jött szótlanul. Lehet, hogy arra gondolt, hogy az akkori macájával szakítani kell, vagy ha hamar elpatkolok, akkor még be is költöztetheti a helyemre... ki tudja?

Az orvos szobája előtt még vagy 20 perc várakozás volt. Nem szóltam egy szót sem, de rémlik hogy ex beszélt. Nem tudom mit.

Nekem zakatolt az agyam. Szembesültem az első tu-val.

.... aztán később ismét szembesültem újabb tu-val, de az már más volt. Akkor már ex nem botorkált mögöttem. Újabb macája volt, aki aztán fontosabb volt, mint az én tu-m.

 

Tu ügyekben szakértő vagyok. Nem fogom hagyni, hogy ő győzzön, ezekben a csatákban én vagyok a nyerő.

 

M. megfogja nyerni a csatát. Véres, verítékes, könnyes küzdelemmel, de nyerünk!

 

(Nem vagyok hívő, de az én kis noteszemben volt egy kis fakó, gyűrött Szent Antal kép. Kolléganőmtől kaptam, hogy segítsen nekem. Nem hittem túlságosan benne, de őriztem. Szereznem kell egy újabb Szent Antal képet!!! Nem hiszek benne, de mégis! Hiszen segített.)