Mindenféle csütörtöki

Hülye liba vagyok, mert azon emberek közé tartozom, akiknek fontos az amit lát. Nem, nem csak a külsőségekre adok, de imádom az extra meg szép, meg jópofa dolgokat. Hát megjött a Transavia is. Eddig csak olvastam róla, ez egy újabb légitársaság, ami repül Amszterdamba. Ez meg fontos. Most képet is láttam a Transavia gépről és imádom a színeit, a csíkozását. Jó, nem egy blue nose, de tetszik ez is.

 

Más. Kisfiam a személyi edzőm és bizony kemény csávó. Én meg hülye vagyok, mert bizonyítani akarom, hogy igenis én is kemény csávó vagyok. Tegnap túlteljesítettem az edzéstervét, a karcsúsító derékgyakorlatból az előírt 100 helyett 200-at adtam elő. Éjjel már nem röhögtem ennyire, mikor hajnali 4-kor belemart az oldalamba a fájdalom. Az utolsó bordámtól a combhajlatig. Sikerült ugyan elaludni, de napközben folytatódott ez az alattomos görcs. Csak remélni tudom, hogy a csávóskodás miatt van és nem újabb rákocska.

Etrüszk projektem nem halad. November végén vettem, múlt hétvégén lecsiszoltam a régi festék nagyját, már csak a finom smirglizések vannak, de mivel szélvihar dúl az erkélyen, nem haladnak a munkálatok. Pedig hétvégén kellene valamit csinálni. Legalábbis a szalmát kiszedni a rugókról, és előkészíteni a festésre. Illetve az asztalosok nagykalapácsára, hogy egy kicsit megerősítsék, hogy össze ne törjön alattam.

Itthon nagy selejtezés, válogatás. Az eddig kedvencként őrzött cipőket eléggé megtizedeltem. Öregszem vagy mi? A cipőimet kiválogatom? Eddig kincsként őriztem mindet, olyanokat is, amiket nem vettem fel sosem.

Azt mondta egy ismerős cipős, hogy a sportolás következménye, hogy megváltozik a láb. Hát basszus... kilépek pár kedvenc cipőből, és mondjuk azt sem értem, hogy lehet egy számmal nagyobb körömcipőben kerékpározni? :)