Ezek az elmúlt hetek nem a legjobbak voltak. A hangulatomnak a majdnem három hetes tüdőgyulladásos kórság nem tett jót. Csak mélyebbre süppedtem tőle.
Mi ez? Önsajnálat?
Rémesen ingerel a blogom oldalán Fehérnyúl utolsó bejegyzése alatti mondat: 5 hónapja. 5 hónapja történt az utolsó beírása. Pár nap múlva lesz 4 hónapja, hogy meghalt.
Egyre jobban érzem a hiányát. A Délbudai Úrilány.... már nem visz soha többet osztrigát enni csipkekesztyűben :))
Hiányzik. Egyre jobban bezárkózom nélküle. Barátnőim nagy része vidéken, sok-sok kilométerre él.
Tüdőgyulladáson túl, lassan a tél is kivonul és jöhetnek a jobb idők.
A tavaszt már megnyitottam azzal, hogy kivágtam egy cserép borostyánt az erkélyre. Plusz fokok vannak, éljen meg most már ott.
Idén nem nagy kedvem van az erkélykertemhez. A legszebb örökzöldjeimet ellopták a lépcsőházból a téli teleltetés alatt.
Költözni kellene. Innen el.
Talán az segít a hangulatomon.
Az is jó mondjuk, hogy érzem a lábamban a remegést, ez mosolyt csal szemembe is. Vannak pillanatok, amiért érdemes :)
Egyszer el kellene mesélnem neki, hogy mik azok a dolgok, pillanatok, amik mindennél többet érnek és a legtöbbet húzzák rajtam.
El kell kezdeni felszámolni a káoszt körülöttem. Nagytakarítással, tavaszi selejtezéssel, újrafésült lélekkel.
Csak rajtam múlik.
Csak rajtam múlik?
 |
| (Aki tudja, hogy honnan van ez a kép, azt megdicsérem) :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése