Álmodom

Álmodom. Mostanában majdnem mindig ugyanazt. Általában hajnali 3 és 4 között., tudom, mert utána mindig felébredek.

Állok a lépcső aljában, lassan sétáltam le rajta. Kényelmes laza, otthoni öltözékben. A lépcső aljában megállok és mosolyogva nézek fel a lépcső tetejére. Egy fehér kiskutya áll ott és várakozva néz le rám. Toppant a pici lábával párat, hegyezi a fülét. Intek neki és ugrabugrálva lejön utánam.

Aztán gyors váltással jön a következő jelenet, ez már a konyhában zajlik. Ücsörgök a zöld konyhaszekrény tetején, az ablak alatt meg egy kis padon ül a fiam. Az én kezemben borospohár, lábam keresztben, iszogatom és hatalmasakat nevetek azon, amit a gyerek mesél. Kellemes, idilli kép, sokáig dédelgetném is magamban, de megszólal a csengő. A poharat le sem teszem, azzal együtt sétálok ki ajtót nyitni, és a látványtól elejtem a borospoharat. Sokkoló vendég: exférjem áll az ajtóban.

Ezek az álmok ismétlődnek nap, mint nap. 

A helyszín az a kis ház, amit szeretnék megvenni. Már odaálmodom magam, már minden helyiséget látok berendezve. Már otthonosan borozgatok a konyhában.

De ex honnan tudja a címem az álmomban?

... és miért nem hagy békén minket?

Mellesleg nincs is kiskutyám.