House

Dr. House kivágta a rendelő ajtaját - személyesen! - és a nevem harsogta. 

Öt perccel ezelőtt már elment mellettem a folyosón, a szemembe nézett és bársonyos hangon halkan köszönt.

Alig tudtam mellette besurranni a rendelőbe, állt az ajtónyílásban, tartotta a kilincset. Éppenhogy letettem a táskám, már jött egy újabb utasítás: Na pattanjon az ágyra, nincs időm, megyek műteni.

Bazmeg, te késtél 20 percet - gondoltam magamban. Most meg mit sürgetsz?

Nehogy levegye a cipőjét, na mi lesz már? - hangzott House újabb kedvessége.

Miközben a hasam nyomkorászta a szemembe nézett és megkérdezte, hogy mikor is?

Már négy éve - világosítottam fel. 

Szóval akkor négy éve ismerem magát? - tűnődött House.

Korábban mindig elbűvölt, ahogy a nyakam alá nyúlt és segített felkelni. Most nem... a dög ! :)

Miközben lemásztam az ágyáról és megpróbáltam zilált ruházatomat rendbehozni, ő már a számítógépét bűvölte és beutalókat írt nekem. De azért odaszólt hátra sem fordulva: Jól néz ki, nehogy hízni merjen!

Melléültem és a mosolyogva mondtam, hogy dehogy merek, főleg ha ő tiltja.

Elmeséltem neki, hogy az onkológusa, hogy pattintott le, az orra alatt gúnyosan röhögött... tud ő mindent előre :) Hiszen megmondta.

Viszont kaptam ma tőle egy soronkívüli grátisz vérvételt tumormarkerre. Pedig ezt nem osztogatja.

Megkaptam a ct időpontomat is.

Megkérdeztem a végén, hogy mikor látom őt újra. Azt mondta, hogy ne kívánjam az ő látását... mert akkor biztos, hogy baj van.

Jobb, ha nem járok sűrűn oda. 

Kár... pedig mindig napokra felvillanyoz a vele való találkozás. Korábban utáltam a rendelőket, kórházakat. Nyomasztóak. De a TK valami különleges hely.

Mondom most... de majd ha ott ülök ct-n biztos máshogy gondolom :)