Őszintén sajnálom !!!
"– Ki lehetett ez az ördög? – kérdezte magában Rezeda Kázmér, és újra végignézett a „Király” társaságán: a tündöklőre rizsporozott női vállakon, a fodrásznék hajcsodáin, a pezsgőspoharakat tartó, fénylő gyűrűs kezeken, az estélyi nyakszirteken, a mosolyra nyílt szájakon, a szerelmet sugárzó női szemeken: Pesten, a jól öltözött molett nők világán.
– Valószínűleg sok osztriga, kaviár és pezsgő fogyott el ma este, ezért nem férnek a bőrükben az emberek, akik ehhez a táplálkozáshoz nincsenek hozzászokva – mond hangosan Rezeda Kázmér annak a két úriembernek, aki az asztalnál helyet foglalt.
– Tengeri rákot láttam vinni, persze Korompaiék társaságához, mielőtt az öreg Korompait a Smaragd bányarészvényekért végképp becsuknák – felelte az egyik asztaltárs, bizonyos Muki, az egész világ Mukija, egy kis termetű, korán kopaszodó és korán igen komoly hangon beszélő hírlapíró; teli szájú beszéde miatt is arra volt teremtve, hogy előbb-utóbb szerkesztő legyen, mert az igazi szerkesztőnek születni kell."
Kedves Kázmér, örülök, hogy eddig is társa voltál az én barátnőmnek! Legyen neked jó a macskamenyországban azt kívánom.
2 megjegyzés:
Nagyon köszönöm...
na és most elsírtam magam.
ettől az összetartozástól.
nagyon sokat jelent, hogy beengedtetek oda
Nem tudom milyen színű volt Kázmér, de elképzelek egy Cicát, aki egy felhő szélén üldögél, a farkincája lóg lefelé róla, s helytelenítően csapkod vele, tekintetében az a fenséges macskatudat "én vagyok a világ ura" s bizony ő is.
Onnan nézi a hülye vergődéseinket, s majd a farka után a fejét is csóválni fogja.
és én remélme Kázmér világuralmi égi segítségével odajutunk, hogy Kázmér szája avasmacskamódnál erősebben felfelé görbül majd.
én meg azt mondom: szia Kázmér, éniskösz.
Megjegyzés küldése