eight

... eight. Pont ez esik középre, látványosan. figyeltem azért arra, hogy a betűk és feliratok szépen olvashatóak, láthatóak legyenek. One... ez többször is szerepel, kedvencem a U2-tól a One.

Na, de mindegy. Elment a kedvem az egész kárpitosditól. Illetve már nincs akkora lelkesedésem. Jó, tudom, nem vagyok egy szupermester, sem lakberendező, sem tökéletes.

De azért az nagyot ütött, hogy megkaptam, hogy ez egy rozzant trabant ülés, betűtésztás pólóhuzattal.

Francba. Erős vagyok. Erősnek kell lennem és nem szabad felvennem ezeket a cinikus baromságokat. 

De nem. Nem vagyok erős. Törékeny a lelkem és rendkívül sebezhető. Még mindig. Illetve most főleg az.

Azt hiszem nem teszem többet itt közzé a munkáimat. Tudom.. a kritikát viselni kell.

Gyöngyöt a disznók elé.... 
Oké, lehet, hogy tényleg ócska munkát végeztem, de valahogy fáj ez az ítélet rettentően.  Nem vártam egy baráttól.

Utolsó kép a rozzant ülésről a betűtésztás vacakkal rajta. Ilyen lenne, ha befejezném a szegélyezést.

Hazajöttem, ránéztem és sírva fakadtam. 

Nem vagyok tökéletes. Sosem voltam. De talán nem is akarok. Én a rozzant olcsó trabantülés kategória vagyok.

Sírok azóta is.

Két órával később: már nem sírok. Minek. Megszokhattam volna a rúgásokat. 
De ettől még nem szeretem most jobban Mária Lujzát.