Rémes anya

Én alapból egy szelíd nő vagyok. Olyan, aki nagyon szereti a gyerekeket, általában tud is velük bánni.

De be kell valljam volt egy botlásom. Jó pár éve, mikor bejött a Harry Potter őrület. Csokibéka, mindenféleízű cukor, könyvek, mozifilm. Mikor elkezdték játszani a mozikban, már az első hétre sikerült jegyet vennünk. Elvittem Andrást és a barátját, Zoárdot egy szombat délután.

A büfében feltankoltak édességekkel - én nagyon nem bírom ezt a mozizás előtti kajafelpakolást és folyamatos evés-ivást - hagytam, egye fene, Heripotter, vagymi :)

A film hosszú volt. Túl hosszú. A kétharmadánál már azt éreztem, hogy nem bírom tovább. Szorít a cipőm, meleg van, rohangászik pisilni a sok litereskolaivó kisgyerek. András és Zoárd kétpercenként előrehajol a vászon felé, nehogy a mindenféleízű cukorból véletlenül kelkáposztásat kapjon be, ezért megnézik a világosban. Csörögnek a csokibékás zacskókkal.....  rémes.

Arra gondoltam, ha ez még tovább tart mint félóra, istenbizony felpofozok jó pár gyereket körülöttem :)

Nem került rá sor, véget ért időben a mozifilm.

Én szeretem az ifjúsági filmeket, magyar gyerekfilmekből komoly dvd gyűjteményem is van. Ez a heripotter viszont kegyetlenül megviselt. Megvisel még a mai napig is.

Bár manapság már nem úgy gondolok rá. Gyerek megmutatta a youtube-on a hangalámondásos verziót, és azóta ez van a fejemben.

Most viszont itt megy a tévében, gyerek nézi, és így nekem is eljut a fülembe néhány foszlány belőle. 

Gyerek azt mondta, hogy ezt most betépve kellene néznünk :)

Kár, hogy holnap reggel vizsgája van, mert istenbizony kinyitnám a Feindl rose-t és benyomhatnánk :)

Ha már Harry Potter.... :)