Tavaszi zöld

2009. nyarán festés, tapétázás volt. Az apropó, az a falban elégett villanyvezeték volt a konyhában, de ha már lúd, akkor fessük ki az összes ludat.

Ex akkoriban már megcsinálta a kis balhéját, eléggé nehézkesen állt a dolgokhoz. Konyha kész lett, előszoba is, ekkor előálltam a javaslattal, hogy a nappalit is tegyük rendbe, koszos a fal. Nem nagyon tetszett neki, és jött, hogy ő innen úgyis elmegy, ő másnak ezt nem csináltatja meg. De mégis belefogtunk. A komplett egész falas könyvespolc kipakolásában ímmel-ámmal segített és közben szidta a gyereket, hogy ilyenkor miért nem segít, miért koncertre megy a haverjaival. Az nem jutott el diónyi agyáig, hogy a gyerek ahol csak lehetett, kerülte őt. Még a vacsorákhoz sem jött ki, ha az apja ott ült az asztalnál. A hab a tortán meg az, hogy abból nem evett, amit az apja főzött. (csak megjegyezném, hogy egy db könyvet sem rakott vissza, azzal az indokkal, hogy csinálja a gyerek meg én, ő segített a kipakolásban. Rendes ember ugye?)

  
Na, de most a festésről van szó. Bézs falakat álmodtam magamnak, finom halvány árnyalatot. Táskámban hurcoltam a színmintát, pénteken bordűrre vadásztunk, hogy menjen az általam elképzelt falszínhez.  Az egyik barkácsparadicsomban viszont megláttam valamit. Ami csodaszép volt, és álomszerű. A borostyános bordűrt! Ami ugyan  ment volna a bézs falhoz, nem lett volna vészes szerintem, de eléggé húzós volt árban. Ex gavallér módon azt mondta, hogy nem gond, legyen. Megszólalni se tudtam, hiszen ismertem, hogy milyen sóhergeci, ha rólunk van szó. Aztán gondoltam, hogy lehet ezt búcsúajándéknak szánta? Áááá..... annyira mégse gavallér. Aznap este közölte, hogy neki nem tetszik a bézs fal. Szeretné ha fehér lenne. Másnap nekem kellett közölni a festőkkel, akik ugyan bézsből készültek fel, hogy mégse...

Fehér lett a fal - bezzeg ha tudom, hogy két hónap múlva eleszi a fene, dehogy hallgatok rá - és rajta a szép zöld borostyános vastag bordűr :) Imádom azóta is. De nem csak a bordűrt, hanem a borostyánt is, amiből azóta többet beszereztem. B-től kaptam az elsőt, vigyázok is rá rendesen. Aztán Martonvásáron loptam, gyönyörűen ki is gyökerezett, de elfeledkeztem róluk. 

Sebaj, van még arborétum, jött a következő az alcsútiból. Meg pár hete az óbudai Eurocenter faláról is :) Minden, ami ilyen buja meg zöld meg virágzó...az jöhet. 

Tavasz van, zöldellés, megújulás.

Már csak egy ilyen szépséges ruha kell és beolvadok majd a borostyánjaim közé: