Minden ember életében vannak érdekes találkozások. Ez a mostani 2007-ben történt. Ősszel.
Londonban voltam, és a Brick Lane környékén flangáltam éppen. Egy piac volt ott. Ilyenkor az ember ráér, nem siet, nézelődik kényelmesen, figyeli az embereket, a "bennszülötteket". Londonban mindig vadászok különleges darabok után, lehetőleg legyen rajta a brit zászló is, a többi már nem számít :)
Egy standon egy csúnyán kifestett öreg nőt láttam. Olyan, mint itt nálunk a 6-os villamoson szokott lenni, tolakodós, túlrúzsozott nénike, gurulós nyuggertaligával a kezében. Ez a nyanya ült a pult mögött, idétlen kalapja volt és pólókat árult. Arra meg igencsak vevő vagyok, imádom a fiam különleges darabokba öltöztetni. Naszóval a nyanya maga elé mutatott a kiterített darabokra és mosolygott egyet. Úramisten!!! Ekkor ismertem fel, hogy ki ő. Nagyot tévedtem, az már biztos.
Ez bizony nem nyanya.... és nem is öreg. Ez régi kedvencem: Boy George énekes. Basszameg, ekkorát tévedni :)) Mindenesetre a sminkje nagyon randa volt, de nem mertem neki említeni, mert hát ki vagyok én Boy George-hoz képest. Annyira megdöbbentem, hogy nem is igazán mertem már face to face ránézni, csak merően bámultam a pólókat :)
Lecsúszhatott eléggé Georgie boy (vagy girl?), ha itt árul a Brick Lane-en. A mosolya közelről eléggé rémes ám.
Hol van már a csinos soványka "Do you really want to hurt me"-től ? Viszont pár hónapja reggelenként a rádióban új sláger megy, Mark Ronson és Boy George közös előadásában.
Érdekes zene. Dominál benne a pergődob és a basszus hangja és persze a két különböző férfihang. Ez a zene nekem egyértelműen Londont hozza. Ha csak meghallom, már látom East Londont és a hangulatát érzem. Mert olyan londonos :)
Mellesleg azt ajánlom, hogy sminktrükköket ne Boy George-tól tanuljunk el. Báááár... azok a festett kis huncutkák a halántékán nem semmi :) Egy ilyen cuki kalap, megfelelő énekhang, és bárki lehet sztár.
De a szempilláit módfelett irigylem :))
2 megjegyzés:
De akkor most vettél pólót vagy sem? :)
Ott és akkor nem mertem. Nem is mertem többet ránézni, mert féltem, hogy elröhögöm magam. Mellesleg meg tiszteltem a művész urat :)
Megjegyzés küldése