Új kezdet

Új kezdet. De már mióta? Mióta mondogatom, hogy új és minden más? De valahol tényleg így van. Más. Teljesen. De már nem új. Hacsak nem a tavasz. Múlt pénteken a Sparban láttam meg a pici cserepeket. Kettőt meg is vettem. Sok kis zöld fogpiszkáló volt benne, rémesen szóródó finom kvarchomokkal. Hiába zacskóztam be, szerintem a retikülöm legkisebb rekeszében is homokot fogok találni. Pedig nem is abban hoztam haza. Aztán 3-4 nap fogpiszkálóság után egyik reggelre csupa lila virág volt minden. 

Itt a tavasz! Legalábbis a szobámban. Ennek örömére nagy tavaszi válogatás kezdődött. Asztalos megszerelte ex által gyártott hatalmas könyvespolcot. Mindig is irritált a 33 centis távolság a polcok között. Túl nagy.  Kihasználatlan és rendetlen. Most jóval szűkebbre mértem és így befért plusz egy polcsor. Na persze ehhez az kellett, hogy 20 polcot totálisan ki kellett pakolni, aztán persze vissza.  15 polc maradt úgy ahogy volt, ahhoz már erőm se volt, meg aztán megmagyaráztam magamnak, hogy kellenek nagyobb helyek is a festős albumoknak és nagy útikönyveknek. Az alsó sor tele dossziékkal, amik immár címkét is kaptak: adóügyek, autó, orvosi dosszié, stb. Persze ezeket egyenként átnézni, számtalan papírt kidobni, ami már szerintem felesleges. Megállt a kezem a szemetes zsák felett, amikor ex adóborítékjait vettem elő. Kell ez nekem? Nekem ugyan nem :)) De nem akartam szemét lenni, sejtem, hogy úgyis annak tart. Visszapakoltam az adóborítékjait. Egyelőre :)

Szóval folyik a rendrakás, egy tisztább, rendezettebb életé.. Mondhatom, hogy a könyvespolc rész kipipálva. Talán... kész :) Még számtalan fiók vár erre a sorsra. De most már belekezdtem, egyre jobban átláthatóak a dolgok.

Bár nehéz egyszerre csinálni ezt, odafigyelni másra is, és betegnek is lenni közben.

Betegségem nagyon jól viselték a főnökeim, kollegáim. Igaz tettem is érte, hogy rekordidőn belül megjelentem az irodában. Örültek, partiztunk majd gyorsan hazazavartak.

Még nem százas minden, de jó úton vagyok. Most már lassan oda is eljutok, hogy vágyom a társaságra, vágyom Gyöngyi nevetésére és optimista mondataira. Honnan van ennyi optimizmusa néha?  Komolyan mondom: csodálom.

Hogy kép is legyen, meg egy kis tavasz is legyen... a zöld fogpiszkálók.

Szép tavaszt mindenkinek!

Jut eszembe.... kinek kell egy halom Hernádi Gyula könyv? Sajnos nem fért minden vissza a könyvespolcra... meg rostáltam is. Van egy kupac felajánlás könyvem! :)