Jövő péntekkel megcsappan irodánk létszáma. Legfiatalabb kollégám új munkahelyre megy. Hiányozni fog rettentően. Sok-sok éve töltjük már együtt mindennapjainkat. Ez az 5 ember a második családom. Jobban izgulnak értem szinte, mint a családom. Mellettem voltak a bajban, látták bánatomat, örültek eredményeimnek, örömeimnek.
Ezzel kapcsolatosan beszélgettem ma vele. Hogy milyen nehéz is megtalálni a tökéletes munkahelyet. Ahol úgy érzem magam mint otthon, tökéletes körülöttem minden, mindenki.
Volt már pár munkahelyem és volt kalandom bőven :)
Például itt a legelső. A Hungexponál kezdtem dolgozni. Aki nem tudná, ez a cég szervezte a BNV-ket és egyéb kiállításokat. Az első hónapok nehezek voltak, tanulóidő, ismerkedés a munka fogalmával. Ismerős által kerültem oda, úgynevezett "csókos" helyzetem volt. Pár hónap eltelte után már saját magam kezdtem kialakítani a körülöttem levő rendszert, feladatokat, és amikor a nagynagyfőnök felemelte az asztalom sarkáról a táskámat (na... már megint itt tartunk a táskáknál!) és körbemutatta a szobában dolgozó másik két nőnek azzal a mondattal: "Látják? Ez a divatos táska, ilyet kell hordani!" még az ázsióm is nagyon megnőtt :) Ugye, ugye? Mire jó egy divatos táska?
Szóval jó hely volt. Nagy cég, sok ember. Bár szétszórtan éltünk, egy rész a kőbányai vásárvárosban, a másik része a városligeti irodákban, a harmadik meg (mi) a belvárosban. A központ a Városliget volt. Mivel sok fiatal volt és javában virágzott a KISZ mozgalom, mindig volt valami buli. Minden hónapban KISZ gyűlés, ami másfél órás semmirőlbeszélés után elhajlásba torkollott. A gyűléseken a jegyzőkönyvvezetést rámbízták, mint a legjobb gyorsíróra. Illetve nem sokan rendelkeztek ezzel a tudással, én meg ugye új is voltam, meg nagy kedvenc is, szóval bevállaltam.
Volt egy kiszemelt srác... nagyon tetszett nekem, de nem egy telepen dolgoztunk, csak bulikon illetve gyűléseken találkoztunk. Igyekeztem úgy helyezkedni a KISZ gyűléseken, hogy nagyjából szemben legyünk. A harmadik alkalommal kikerekedett szemekkel nézte a jegyzetfüzetem, a kezem, majd fennhangon megszólalt: "De rondán írsz!". Na, égett is a pofám rendesen :) Sok ember, és kaptam ezt a "bókot". Persze nem tudta, hogy én gyorsírással írok. Fejjel lefelé meg tényleg ronda macskakaparásnak tűnt.
De megbosszultam nyilvános megszégyenítésem. Emlékeim szerint Mikulás-ünnepség lehetett, mert sok kisgyerek is részt vett. Persze a nagytermekben ment a zene, tolongott a sok gyerek, akik persze megtaláltak rögtön. Sétálgattam is velük a félhomályos irodafolyosókon. Mígnem szembejött velem a cég legdögösebb pasija, a fiatal sofőr. Mivel az én kiszemeltem nem foglalkozott velem, és bennem volt a tüske a beszólása miatt, gondoltam itt az alkalom, hogy bosszút állhassak Barnabással a sofőrrel. Le is akasztotta rólam a kisgyerekeket, be is terelt egy sötét irodába, próbálkozott egy szekrényheznyomással is, de győzött bennem a józanság, hogy na azért ne így ! :) Barnabással sokáig tartottam a kapcsolatot, vonzódás is volt, de mégse lett belőle semmi.
Hát ez volt az én jó emlékű első munkahelyem :)
Szerettem, de mégis leléptem másfél év múlva egy sokkal jobb kondíciókkal rendelkező másik miatt. Hiába... az élet a magasabb fizetés körül forgott.
Ja... jut még eszembe valami! A Hungexponál kapott első fizetésemből részletre vettem egy lámpát. Afrikai fonott háncs, egy különleges zsűrizett művészdarab. Emlékszem még, havi 133 forint volt a részlet! :) Na hát.... ez a lámpa még ma is megvan. Most éppen a konyha éke :)
Elmondhatom, hogy tudom, hogy mit vettem a legelső fizetésemből :) Érdekes.... nem táskát! :)
1 megjegyzés:
Tök jó, hogy nem csak nekem van egy "favágós" emlékem. :):):)
Péter szerint beszélgetni nem lehetett vele, mondtam is neki, nem is beszélgetni szeretek vele. :)
Hülye férfiak, mindig csak a beszélgetés... :):):)
Első fizetésemből 1400 ft-ért Puma sport táskát vettem. (Teljes fizetésem volt.)
Megjegyzés küldése