Jó munkához idő kell

Ez ez a mondás pontosan így is van. Idő kell. Sok idő. Az elképzeléstől, a tervezéstől a megvalósulásig.

Jelen esetben most a táskákról van szó. Elgondolkoztam, hogy a táskamániám mikorra vezethető vissza. Aztán jött a felismerés: kb. 10 éves korom óta van jelen ez a mánia, csak akkoriban még nem tudtam róla. 10 éves voltam, amikor először Balatonon jártam. Siófokon nyaraltunk egy patinás üdülőben (most februárban is jártam Siófokon, mindig megkeresem azt a régi épületet, bár már más funkciót tölt be). Persze két hét sok, és nem lehet csak a Balatonban áztatni a fáradt lábakat, tehát kirándultunk is. Hajóval. Tihanyba. Persze akkoriban még Tihany is más volt, nyüzsgősebb, bazárosabb. Lényeg az, hogy az egyik bazárban kiszúrtam magamnak egy farmertáskafélét. Persze nem kaptam meg, szigorúak voltak a szüleim. De én már annyira durcás voltam a hazamenetelkor, hogy a hajó indulása előtt 10 perccel apám fogta magát és elrohant, megvette a táskát. Örültem is neki, hordtam ameddig szét nem rongyolódott. Illetve... nem is... egész addig, amíg pár év múlva fel nem fedeztem egy táskaboltot. Neves bőrdíszműves volt Óbudán. A Kerék utcában volt egy kis táskaboltja, persze iskolába jövet-menet útba esett :) Ki is harcoltam rövid időn belül az első műbőr retikülömet. Onnantól kezdve nem volt megállás!

Közben múltak az évek és szép kis gyűjteményem lett táskákból. Van neves, meg kevésbé neves, színes, nem színes, kicsi, nagy, mindenféle. De valahogy ennyi mégis kevés számomra.

2007. őszén Londonban jártam, az apropó egy divatkiállítás volt a Victoria&Albert Museum-ban. Mivel már korábban tájékozódtam a múzeumról a honlapjukon, a shop kínálatában megláttam egy táskát! Ilyet még soha és sehol és ez kell! 60 font. Ez már egy kicsit visszatartó erő volt, de a szerelem az akkora volt, hogy még a napi étkezésről is lemondtam volna.

Fél évvel korábban (még annyi se) éltem túl egy nagy betegséget, úgy éreztem, hogy szeretnem kell magam, az erőmet és kell az a táska.

Szerencsém volt. A táska már nem volt kapható :) Viszont a fejemből nem ment ki. Itthon nekiálltam a rajzolásnak, gondolkodásnak és úgy döntöttem, hogy meg fogom csinálni. Már megvettem a hozzávalókat is, csak egy pontos méretezés kell és idő, hogy megvarrhassam.

De ez kevés. Folyamatosan rajzolgatok már egy hete. Nyitottam egy mappát, ami tele van táskatervekkel. Zsong a fejemben a sok fazon, szín, ötlet.

Kellene hozzá az a csupa üveg veranda, ahol állna a varrógépem, a szabóasztalkám és elkészíthetném az álmaimat.

Lehet, hogy öregkoromra váltok szakmát és elhíresülök az érdekes retiküljeimről? :)

Váltani sosem késő. Állítólag.

A képen az a kismajom látható, aki talán ha 6-7 éves volt, de már van retikülje ! Sőt... háromrészes kiskosztümje is :)
Az igazság az... nem is 10 évesen kezdődött a táskamániám :)