Rozit tulajdonképpen már 15-18 éve kellett volna beszereznem. Akkoriban iparszerűen sokat varrtam. a ruhák egy vállfán a szekrényajtón lógtak, úgy tűztem körbe, vagy alakítottam. Rozi híján. Azóta már kevesebbet varrok, már jobban megtehetem, hogy nem anyagot veszem meg, hanem készen, ráadásul van pár bevett helyem, ahol még egy Karl Lagerfeld kiskabátot is 500 forintért veszek meg :)
Rozi a Vateráról és egy vidéki városból érkezett. Augusztus elején Hágában láttam sok ablakfülkében próbababát. Igaz, kisebbeket, csak dísznek valókat. Hazaérkezésünk után másnap megvettem Rozit. Nézegettem már pár hete, de hazafelé a repülőúton, ahogy végigvettem az itthoni teendőket, rögtön beugrott, hogy Rozit le kell ütni és már terveztem a helyét. Lába - talpa - nem volt, azt az asztalosomnak - és Marikának! - köszönhetem.
Rozi azóta a levetett ruháimat hordja. De szerintem mindig csinos.
Katica barátnőmnek néha be kell mutatnom, hogy mi is volt aznap rajtam - állítólag én vagyok a sztájlisztja - de mostanában leszoktam a saját magam fotózásáról, rádobálom Rozira a cuccokat és lehet fotózni :)
Kapom is a reklamációkat.
Rozi. Őt még majd láthatjátok jó párszor : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése