A gomb. A gomb érdekes dolog. Az ember évekkel korábban elképzel valamit és egyszer csak szembejön vele. Ráadásul Londonban.London számomra fontos hely, de hát ezt már tudjátok.
A gomb esete úgy történt, hogy álmodtam magamnak egy ajtót. A hálószoba és a nappali között. Egy tolóajtót. Helytakarékosságból. Két évbe telt amíg elkészült. Az asztalosom nem egy rapid ember, de hát nem is ezért szeretem. Szóval elkészült az ajtó, hatalmas üvegbetéttel a közepén. Pont olyan lett, ahogy megálmodtam. De hibádzott valami róla. A gomb.
Kapott egy fehér műanyag gombot fogónak, olyan tucatdarab, gondolom ezrével fekszik az asztalosműhelyben. Nem volt az igazi. Próbáltam lecserélni másra, de nem találtam azt, amit igazán szerettem volna.
2005-ben Londonban jártam a családommal. Akkor jártam először a Notting Hill-i bolhapiacon, a Portobello Road-on. Már az elején, az első boltban megláttam a gombot. Kék-fehér diagonál csíkos porcelán gomb. Még az ára sem volt olyan vészes, de a férjem nagyon szigorú és zsugori ember volt, nem tetszett neki a vásárlás ötlete. A gomb ott maradt bánatomra.
Következő évben három tüneményes barátnővel mentem Londonba, és a Portobellot ki nem hagytuk volna. Csodák csodája, a gomb ott volt a boltban. Akkor éreztem, hogy ez valamiféle csoda. Ezt a gombot láttam álmaimban :) Persze megvettem.
Itthon asztalosom ügyes kézzel megcsinálta, hogy ez legyen az ajtónyitó.
Tudom, nem egy nagy durranás. De számomra fontos. Mert ezt képzeltem ide és már maga az a kisebb csoda is, hogy megvárt engem a boltban :)
Úgy látszik abban az időben nem nagyon kerestek ilyen gombot. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy most két hónapja ismét jártam a Portobellon, a boltban is, de ilyen gombnak nyoma sincs)
A gomb esete úgy történt, hogy álmodtam magamnak egy ajtót. A hálószoba és a nappali között. Egy tolóajtót. Helytakarékosságból. Két évbe telt amíg elkészült. Az asztalosom nem egy rapid ember, de hát nem is ezért szeretem. Szóval elkészült az ajtó, hatalmas üvegbetéttel a közepén. Pont olyan lett, ahogy megálmodtam. De hibádzott valami róla. A gomb.
Kapott egy fehér műanyag gombot fogónak, olyan tucatdarab, gondolom ezrével fekszik az asztalosműhelyben. Nem volt az igazi. Próbáltam lecserélni másra, de nem találtam azt, amit igazán szerettem volna.
2005-ben Londonban jártam a családommal. Akkor jártam először a Notting Hill-i bolhapiacon, a Portobello Road-on. Már az elején, az első boltban megláttam a gombot. Kék-fehér diagonál csíkos porcelán gomb. Még az ára sem volt olyan vészes, de a férjem nagyon szigorú és zsugori ember volt, nem tetszett neki a vásárlás ötlete. A gomb ott maradt bánatomra.
Következő évben három tüneményes barátnővel mentem Londonba, és a Portobellot ki nem hagytuk volna. Csodák csodája, a gomb ott volt a boltban. Akkor éreztem, hogy ez valamiféle csoda. Ezt a gombot láttam álmaimban :) Persze megvettem.
Itthon asztalosom ügyes kézzel megcsinálta, hogy ez legyen az ajtónyitó.
Tudom, nem egy nagy durranás. De számomra fontos. Mert ezt képzeltem ide és már maga az a kisebb csoda is, hogy megvárt engem a boltban :)
Úgy látszik abban az időben nem nagyon kerestek ilyen gombot. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy most két hónapja ismét jártam a Portobellon, a boltban is, de ilyen gombnak nyoma sincs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése