Június végén felejthetetlen két napot töltöttünk Fehérnyúlnál Zebegényben.
Drága Nyulam gondoskodott róla, hogy ez kitörölhetetlen emlék maradjon a hátralévő éveimben.
Nem csak Nyúl gondoskodott a jó hangulatról, hanem Zebegény nevezetessége is, a Mókus. Nem is tudom minek aposztrofáljam, kocsma, presszó, kávéház? Nem. A Mókus egy intézmény. A Mókus az a Mókus.
Egyik kedvenc dolog lett az életemben:
Ülni a Mókus teraszán szombat délben, frissen megérkezve és látni, hogy mennyire örül neked a többi barátod.
Vagy
Ülni a Mókus teraszán szombat este Gyöngyivel s sokat vigyorogni, csak a Cola világít az éjszakában (meg a fogsorunk)
Vagy
Ülni a Mókusban, záróra után két órával és üvölteni bele a nagyvilágba, hogy: Ájlávjúbébi..., úgy, hogy senki sem botránkozik meg rajtunk.
Vagy
Ülni a Mókus teraszán vasárnap reggel a Kedvessel és bámulni az ébredező falut és megsimogatni egymás kezét.
Vagy
Ülni a Mókus teraszán hazaindulás előtt, és tudni, hogy nem utoljára ülök itt....
2 megjegyzés:
Akárhányszor újra olvasom, nemtudok betelni vele. Lesz még nekünk, nagyon sok "Tökéletes reggelink". Igérem.
Köszönöm....
(Nemsokára válasz (gasztro)poszt is születik, csak a Zebegényi képekhez férjek hozzá, mert kénytelen leszek, Katicai képeivel dolgozni. :):):))
Nem mondom, hogy rosszak Katica képei, sőt... vannak benne kifejezetten jók :)
Izgatottan várom a posztot!
Megjegyzés küldése