Drága Tamáska....már a kezdetek óta kicsit mindig is szerelmes voltam beléd. Ez nem igazán múlt el, csak csökkent néha és erősödött néha. Attól is függött, hogy mennyire találtál célba nálam a lemezeiddel, dalaiddal.
Antoine és Desiré hozta meg a szerelmet feléd. Aztán a Fehér Babák tovább erősítették. Ez volt a csúcspont talán. Ekkoriban voltam fülig szerelmes beléd.
Nem olyan régen találtam rá az Orgazmus c. dalodra. Imádtam, imádom!
Nincs olyan hét, hogy ne hallgatnám meg. Itt van a monitor sarkában a kis ikon. Itt is marad, és nem változik. Egy héten egyszer minimum orgazmusom lesz tőled
Idén áprilisban mondtad: "...nem a mindenáron való életben maradás a cél". Gondoltam mekkora hülye vagy te, de tudtam miről beszélsz.
Bár nálad hamarabb diagnosztizálták a kórt, mint nálam, és akkor sem értettelek.
Most már jobban értem. Tudom.
Tamás most, hogy elmentél... lehetek beléd még továbbra is szerelmes?
(Cseh Tamás - 1943-2009.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése