Terápia

Írásterápiára ítéltem magam. A legjobb, ha kiírom magamból a fájdalmat, örömöt, bánatot, keserűséget.
Mindig is íráskényszerem volt. Bár annak idején az iskolában azért annyira nem. Nem voltam sosem egy kiemelkedő tanuló. Azt tanultam csak meg, ami érdekelt. Az irodalmat mindig is szerettem, bár középiskolás irodalomtanárom - Halász Márta néni - hamar letörte a lelkesedésem.
Isteni házidolgozatot hoztam össze Petőfiről - isten bocsássa meg, sosem szerettem annyira - és elég sok részt használtam fel Illyés Gyula Petőfi című könyvéből.
Szerintem nagyon jól sikerült a beadandó, de amikor visszakaptam, középszerű jegy virított rajta és a megjegyzés, hogy csapnivaló a fogalmazás, a stílus. Illyés Gyulát szerettem ráadásul. De hogy Halász tanárnő csapnivalónak minősítette a stílusát, ez komolyan érintett :)
Innentől fogva a kötelezőkkel nem foglalkoztam. Kerestem rebellis könyveket, főleg olyanokat, amikről Halász tanárnő lekicsinylően beszélt. Felfedeztem Kaffkát, Anatole France-ot és Goldingot.
Nem volt könnyű ez utóbbit, csakis könyvtárból és várólistáról.
Könyvtár.
A könyvtárakkal mindig jó kapcsolatban álltam. Sosem tudtam kielégíteni a könyvek utáni vágyamat. Emlékszem második munkahelyemre.... az V. kerületben. Belépés utáni második héten rögtön megkerestem a hozzá legközelebbi könyvtárt és beiratkoztam. És ha már beiratkoztam, rögtön felvetettem magam egy várólistára. Jack Kerouac Úton című könyve volt az áhított olvasmány. Sose kerültem azon a várólistán előrébb. A fene tudja miért nem? :)
Nem fizettem le a könyvtárosnőt?

Másfél hónapja... pünkösd hétfőn jutott eszembe egy gondolat. A szívem akkor még nagyon fájt (most is egyébként) és hideg volt, borongós idő, szemerkélő eső, és beteg voltam.
Éppen Nógrád váránál jártunk. Érdekes ez a vár... a faluban menet egyszer csak előbukkan. Arra gondoltam, hogy ez kell nekem. Egy kis falu. Csend, béke, nyugalom. .... és egy könyvtár.
Én lennék a könyvtároslány (lány?? ugyanmár!!). :)
Szeretne mindenki a faluban. Lenne egy kicsike kis házam, és a hálószobám ablaka a várra nézne. Reggel, ahogy kinyitom a szemem, és félrehúzom a függönyt, rögtön a várra látok. Vagy délutáni szunyókálásból felébredve, elsőnek azt látnám meg.
Egész nap könyvek között lehetnék, körülöttem minden hegy, völgy zöld.
Kedves mindenki, mindenki mosolyog.
Ez csak álom. Betettem a "soha nem teljesülő" álmok közé.

Csapongok... ami éppen eszembe jut. Ez lesz mostanában.