Értékek

Eléggé figyelek arra, hogy ne bántsak meg mást, ne tiporjak a lelkébe és ne vágjam a képébe azt, hogy éppen mije van és mije nincs.

Ez utóbbi sosem volt számomra elfogadható. Mindenki azzal boldog amije van, sosem irigyeltem másét, ellenben segítettem azon, akin tudtam.

Lehet, hogy nincs kacsalábon forgó emeletes palotám (nem is vágyom rá), de van egy kényelmes lakásom, és nincs tartozásom. Itt minden az enyém :)

Lehet, hogy nincs csilivili szalonból vásárolt autóm, de van egy 12 éves Corollám. Nekem jó ez így.

Nincs a legelitebb gimnáziumban végzett, hiperszuper okos gyerekem, viszont aki van, az a legnagyobb örömöket okozza. (ha nem is hiperszuper gimi, de hiperszuper egyetemre jár) :)

Nem lehet mindenkinek szupergyereke, aki már 4 évesen ír-olvas-számol. Vagy 16 évesen egymaga old meg mindent.

Mi ketten élünk együtt a gyerekkel. Nő létemre elég sok minden műszaki dolgot elvégzek. Fiam nem tehet arról, hogy ő nem műszaki vénával született. Ezt talán egyedül én róhatnám fel neki, de nem teszem. Ő más dolgokban állja meg a helyét.

Mi ketten élünk. Szervezzük a napjainkat, küzdünk, hogy egy fizetésből megélhessünk, és próbálok neki mindent megadni. Mert nem tehet róla, hogy az apja gerinctelen, és nem ült le vele pl. számítógépet szerelni, mikor a gyerek éppen elkezdett járni.

Ettől még nem értéktelen. Szerintem.

Tehát vagyok, ami vagyok. Mondhatnám, hogy még elégedett is. Van hol laknom, van munkahelyem, van mivel járnom, még bérletem is van. Éves :)))

Ja... és van stílusom. Nem is akármilyen szerintem. Mert ezzel születtem :)

Ebbe a stílusba az is beletartozik, hogy segítek ahol tudok, komment nélkül.

Ha meg viszket a nyelvem, hogy kommentáljak dolgokat, előjön a velem született intelligenciám :)

Az élet senkinek sem könnyű, de miért is bántsak meg másokat? :)