2012. június 14., csütörtök

2007. június 14.

Igen ma. Ma van az a nap - illetve volt - amikor minden új értelmet nyert.
Reggel a műtőasztalon kezdtem és a beígért 8 órás műtéttel és intenzíven való ébredéssel szemben elég volt 4,5 óra is és jó volt nekem a saját kórtermi ágyam.
Túléltem, megúsztam. Sok hülyeséget csináltam már életemben, a műtőben sem tagadtam meg magam. De ez így jó. Nem vagyok mindennapi nő.
Már abból is látszik, hogy óriási erőt kaptam és túléltem ezt a hatalmas kórságot. Tudtam, hogy még lesz pár akadály, de ha már ennyit erő van bennem, azon is hamar túl leszek.
Fájdalomküszöböm elég nagy.

Visszaemlékezést ezennel lezárom. Még volt a mai nap után 7 éjszakám a kórházban, és hamar kiraktak. 
Eltelt azóta 5 év. Sok minden történt. Onkológia, kemo, két hónap múlva munka, átmeneti vidámság, férj árulása, megcsalása, majd az általam rövidre zárt helyzet: kiraktam, mert az egészségem ismét kezdett megrendülni.
Független, önálló nő lettem, erősebb mint valaha, valószínűleg ezért is tartanak tőlem a férfiak.
Fiam velem él, naponta okoz nekem meglepetéseket, mosolyokat.

Élni jó.


Nincsenek megjegyzések: