Bettivel ma a Visegrádi utcában akadtam össze. Eleinte csak hátulról nézegettem. Előttem ment. Nem is ment, sántikált, húzta a lábát. Téli bundát viselt. Beértem, mert mindig meg-megállt, szimatolgatta a levegőt.
Betti egy westie kutyus.
Túlmentem rajta, de később én álltam meg egy-egy kirakat előtt. Betti utolért, ott tekergett a lábam alatt. Gazdija, egy idős hölgy messze előrébb járt. Először azt hittem, hogy nincs is gazdája Bettinek. Mikor a hölgy szólt neki, akkor megnyugodtam, hogy nem kell hazavinnem, nem kóbor eb. Rámosolyogtam a nénire és mondtam, hogy de jó, hogy hívta, azt hittem, hogy gazdátlan. A néni mondta, hogy dehogyis, ez egy drága kutya, csak Rotschild-oknak ajánlja a tartását mert drága. Bettit egy benzinkút mellett találta, kitett kóbor darab volt. Sokba került, hogy "emberi" formát kapjon, lábát már kétszer műtötték.
Betti meg tényleg ott tekergett a bokám körül. Elkergethetetlenül :)
Égi jel :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése