1978. nyara. Felhőtlen boldogság, enyém a világ, nyár, Ifjúsági Park.
Na ja... 17 évesnek lenni jó. Magabiztos voltam, nádszálkarcsú, 32 foggal röhögtem a világba. Mit sem érdekelt , hogy a rendőr elkérte a személyimet a rakparton, odaadtam, olvasgassa, na és?
Szűk farmerom volt, a legkisebb méret az Ecseriről 1200ért :) Alföldi papucs, ahogy kell, ahogy az ifjúság hordta. Olyan szűkre varrt kockás gézing, hogy levegőt alig kaptam benne. Na igen, akkoriban még közel sem rendelkeztem extra méretekkel :) Nyakamban hosszú-hosszú láncon egy kicsi lakatot hordtam, hajam hosszú, sötétbarna volt. Annyira bennem van ez még, tisztán látom az akkori önmagam.
Ezt a magabiztosságomat azóta bőven elvesztettem, hála összes férjeimnek.
Most más az élet. Fendi cipő, Vuitton táska, Calvin Klein farmer. Keresem önmagam. Néha meg is találom.
Az utóbbi két hónapban sokat jut eszembe az a 17 éves nagyon vidám leányzó. Bár már nem szeretnék újra ennyi idős lenni, de nem tudom kiverni a fejemből.
Mitől, miből volt bennem ennyi erő és bátorság?
Bár állítólag az most is megvan, de már nem annyira látványos. Szerintem.
Félek. Félek dolgoktól. Félek belevágni új dolgokba, sokat rágódom mindenen. Mérlegelek. Túl sokat.
17 éves korában az ember még nem gondol bele, hogy mi lesz...
... hogy 10 évvel később már a kisfiamat tartottam a karomban.
... hogy 30 évvel később az orvos a szemembe mondja, hogy nem biztos, hogy túlélem...
... hogy valaha 50 éves is leszek.
Miért halnak meg emberek 40 évesen? 17 évesen senki sem gondol arra, hogy már csak 23 évet élhetek.Iszonyat nagy az űr bennem Gyöngyi!
A hálószobában van a zebegényi örökös meghívód... minden este arra látok rá mielőtt lekapcsolom a lámpám.
Mit meg nem adnék azért, hogy újra átéljem veled ezt a két és fél évet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése