31 nap

Ma egy hónapja - október 28-án délután - ment el Gyöngyi örökre.

31 nap telt el azóta, és nem volt olyan, hogy ne gondoltam volna rá. Többször is. Hol sírva, hol pici mosollyal emléket idézve.

Néztem fényképet, olvastam a blogját, leveleit és nem fér a fejembe, hogy már nincs.

Talán csak elutazott és majd jön.... majd jön. Néha kis szünetet tartott, magában akart lenni.

Ő biztatott, hogy folytassam a blogot, írjak, fotózzak. Mindig ő volt a bejegyzéseim első olvasója. Valójában neki is írtam sok mindent.

Van-e értelme még az egésznek? Írjak?

Muszáj, mert a fejemben állandóan fogalmazok, valahova ömlesztenem kell gondolataimat.

Marad az írás....