Éjszakai vonat

Nem semmi kaland volt éjjel :)  

Régi kollegákkal - milyen jó, hogy nem hagynak ki semmiből - a Széchenyi hegy tetején születésnap ünneplés volt tegnap. Jó hangulat, a végére maradt 5 vihogó, jókedvű nő.

Vártuk a fogaskerekű vasutat a végállomáson, szerintem az utolsó járat jött, majdnem megfagytunk (na igen, miért kell miniszoknyában menni a hegy tetejére?).

Megjött a fogas, kiszállt két hegyikerékpáros (éjjel?? hovamerre??) mi meg öten beszálltunk. Jött a vezető, fiatalember, és még nem sejtette, hogy mi vár rá.

B. nagy vidáman szólt neki, hogy lenne egy kérése. Neki ma van a születésnapja, és lehetséges-e, hogy úgy vezessen a kedves vezető, hogy az ajtót a háta mögött nyitva hagyja, hogy láthassuk a város fényeit, ahogy ereszkedik le a fogas.

A fiatalember csak mosolygott a kérés hallatán, aztán közölte, hogy ha nyitva hagyja az ajtót, az még kevés, mert a vezetőfülke mögött - utastér előtt - még van egy kis helyiség. És tényleg!!!

Pont befért ez az öt vihogó liba a vezető háta mögé abba a kicsi térbe.

De a vezető mondatára B. azt mondta, hogy tudja... már tavaly is így jöttek le, hogy bemehettek a vezetőfülkébe.

Olyan látványban volt részem, amire 50 évet várnom kellett. A sötét pálya, jobbról-balról erdők, csak a fogas lámpája világítja meg a síneket, de ha felemelem a tekintetem, ott van a város ezer fénye. Pontosan szembe a parlament kupolája szépségesen kivilágítva.

Mivel a fogaskerekű sok helyen "egysínes", ezért várakozni  kellett a megállókban, kitérőkben, hogy az ellenvonatot megvárja. 

Gyönyörű éjjeli vonatozás volt. Azt hiszem jövőre is megyek velük a Kőbüfébe B. születésnapját ünnepelni. De miért várnánk addig? Vagyunk még páran, akiknek addig lesz még születésnapja :)