2011. május 29., vasárnap

Gyereknapos

Gyereknap. 
Bármekkora ló is a gyerekem, nekem akkor is gyerek marad, akit kényeztetni kell, amennyire csak tudom. 
Kutyát akart. Megkapta :) Igaz, hogy csak hatalmas plüss angol buldog, de mégis kutya. Örült neki, tényleg gyermeki örömmel. Tegnap anyám is felhívta, biztosította arról, hogy ő a kedvenc unoka (persze, mert többsincs királyfi a fiam), aztán ma anyós is írt egy nagyon kedves, szívhez szóló levelet, és ő is biztosította, hogy kedvenc unokája (pedig ott még van három).
Ez jó. Sokat szeretik a kölyköt. Meg is érdemli. Világraszólóan jó gyerek. Balhéi nem igazán voltak, és még a családját is szereti.
Majdnem. Kivéve az apját. Mert az leszarja, hogy gyereknap van. Még egy ingyen e-mailre sem futotta részéről. Na igen... van neki két új, két kicsi, két idegen gyereke. Azok nyilván fontosabbak, de hát ez így van jól. Mindenki új életet kezdett. A fiának már nincs helye az új életében.
Mellesleg nekünk sincs kiadó helyünk a számára. Korábban még lett volna, csak nem tudta felfogni, hogy ezért tennie is kell és nem várni a szájába szálló grillcsirkét.

Jó nekünk így kettesben. Jó csapat vagyunk. Mi nagyon szeretjük egymást.
Tegnap nem voltam jól. Nem volt elég a fogorvos kínzása, még előkerült a három napos migrénem is. De olyan erős, hogy még egy egyszerű egytál ételre sem futotta az erőmből.
Gyerek főzött nekem krumplipürét. Még sosem ettem ilyen finomat :)) Jó, hogy számíthatok rá minden esetben. Szerintem jól jár majd vele a felesége :) Tanult a gyerek az apja hibáiból és én már most tudom, hogy ő nőt soha nem fog megalázni, mint ahogy itthon látta az apjától.
Na, ez itt most nem reklám, nem akarom én őt még "eladni". :)
Csak örülök neki. Örülök, hogy remek ember lett belőle.

Nincsenek megjegyzések: