6-7 éves lehettem, amikoris anyámmal bejártunk a belvárosba egy idős kolleganőjéhez. A Szent István körút környékén lakott emlékeim szerint. Nem szerettem a lakását. Túl sok "vacak" volt benne. Kényes porcelánok mindenfelé kipakolva, csipke és iszonyat nagydarab antik bútorok. Akkoriban a felülvitrines kihúzható rekamié volt a menő. Meg a kombinált szekrény.
Nekem az öreg néni bútorai hatalmas rémeknek hatottak. Csavart lábak, régimódi füles fotelek. Undok visszafogott színek. Most bezzeg mit nem adnék egy igazi berzser fotelért!!
Tavaly november végén látta meg Ágnes barátnőm Lajos Fülöpöt egy internetes aukciós oldalon. Ő egy karosszék. Illetve csak a váza. Olyan dög vagyok, hogy még mindig nincs kárpitoztatva. Azt már tudom, hogy milyen anyag lesz rajta, de egy ügyes kezű mesternek híján vagyok. Tavaszra muszáj lesz. Ha majd jön a napsütés, jó lesz ott ülni az ablak alatt Lajos Fülöpben és olvasgatni. Ez a tervem legalábbis.
Sosem hittem volna pár évvel ezelőtt, hogy nekem ezek a barokk karosszékek lesznek a szenvedélyeim. Olyan csoda mindegyik, annyi finom szépség rejlik bennük. Már ott tartok, hogy valami tanfolyamot keresek, ahol a barokk bútorokról - különös tekintettel a fotelekre - tudhatok meg többet.
Lajos Fülöp volt az első, a legkedvesebb. Pedig ehhez képest, vele törődtem a legkevesebbet.
No, majd jövőre! Az első komolyabb tervem a kárpitos lesz 2011-ben.
Szegény még nem néz ki itt jó... de majd nemsokára visszatérünk rá, ígérem !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése