2010. november 1., hétfő

A gondolat ereje

Volt egy ember, akit szerettünk. Őszintén, önzetlenül, tiszta szívvel. Nem mondhatnám rá, hogy a legjobb ember, férj, édesapa volt. Mégis szerettük.
Meghalt. Számunkra meghalt.
Az az ember, akit szerettünk már sosem támad fel. Őt már nem kapjuk vissza.
Érte gyújtottunk ma gyertyát. A lelkéért, amit eladott az ördögnek. 


Nem érdemelne ennyit se, de mi a régi emberre szívesen emlékszünk vissza néha. 
Gyászoljuk.
Fia és felesége.




V. Attila
1963-2008.


Nincsenek megjegyzések: