2010. január 28., csütörtök

Catcher in the Rye

Jerome Davis.
1965-ben letetted a tollat és hátradőltél. Elég volt, befejezted, megtetted amit tenni kellett. A legtöbb író ennyi szünet után kikopik a köztudatból. Főleg ha az utóbbi harminc évben még interjút sem ad.
Te nem. Te nekem mindig nagy név voltál. Tizenévesen hallottam először rólad. Kerestem a könyveidet, persze könyvesboltokban szó se lehetett róla, könyvtárakban meg várólistás voltál.
Eleinte nem is a Zabhegyező könyved tetszett. Az fura volt számomra. Fura, hideg, rideg világ. Már a címe is. Zabhegyező. Az irrealitásra utal. Zabhegyező... A zabot nem lehet hegyezni, szóval teljesen valótlan dolog. Mint ahogy a szereplő is valótlan álmokat kerget. Minden amibe belefog, garancia a kudarcra, úgy se sikerül neki. Mindig csalódnia kell, mert olyan célokat tűz ki maga elé, ami nem éppen megvalósítható.
A saját világában él,és másokról nem akar tudomást venni,mert feleslegesnek érzi.

Szerettelek és szeretni foglak Jerome.
Isten veled!

Jerome Davis Salinger
1919. január 1. - 2010. január 28.

Nincsenek megjegyzések: