Magyarországon - becslések a szerint - a nõk 3-4%-ánál kell pajzsmirigy-mûtétet vagy izotóp-kezelést végezni csak azért, mert mérsékelt fokú jódhiány jellemzõ hazánkban. Ennél tízszer több azon nõk száma, akiknél mûtétet nem, de idõszakos orvosi ellenõrzést szükségessé tevõ göb fejlõdik ki. A jódhiány okozta pajzsmirigy-betegség a jódhiány megszüntetésével megelõzhetõ. Ehhez azonban - leszámítva a terhesség és a szoptatás idõszakát - néhány évig tartó jódpótlás nem elegendõ, mert utána ugyanott vagyunk, ahol a part szakad...Egy szívhez szóló tanács, nemcsak pajzsmirigy-betegeknek és nem is csak betegeknek:
“ .... Még egy nem elhanyagolható szempontot meg kell itt említeni. Az ember nem testrészekbõl, egyes részek egészségébõl, mások betegségébõl álló szervezet. Az ember lelkileg és testileg osztatlan egész. Bár ezt bizonyítékokkal nehéz alátámasztani, de nagyon sokszor tapasztalható, hogy bizonyos nehéz élethelyzetekben sokkal gyakrabban jelentkezik szervi betegség - ez a banális megfázásra és az életet veszélyeztetõ rosszindulatú daganatra egyaránt igaz. Nem egy beteg panaszkodik arról, hogy már régen túl van a gyógyszeres vagy mûtéti kezelésen, minden objektív paramétere azt igazolja, hogy semmi kimutatható rendellenessége nincsen, õ maga mégsem az “igazi”. Természetesen a beteg ember helyzete az igazán nehéz, de orvosilag is nagyon nehéz ilyen esetekben tanácsot adni. Sokszor a megoldást az adja, ha az ember “magába néz”, és megtalálja azt az okot, ami esetleg a panaszok hátterében áll, és amit a leggondosabb orvosi kezelés sem tudott, nem tudhatott megoldani. A személyes élet problémái, boldogtalansága, a mindennapi élet okozta kopások állhatnak háttérben. A megoldást ilyen esetekben természetesen nem az orvos adja. Az egészséghez legalább annyira hozzátartozik a kiegyensúlyozott, nyugodt családi élet, az ember boldogsága, mint a kimutatható szervi rendellenességek, betegségek hiánya. A derû, a hit abban, hogy külön-külön is a természet vagy isten egyszeri és megismételhetetlen csodái vagyunk, százszor többet ér mindenféle csodagyógyszernél. Aki feladta, megadta magát, elfeledte, hogy kicsoda is valójában, annak a legnehezebb. Megoldás nincs. Szavakkal megadható nincs. Nézzünk magunkba és lássuk meg a férjünket, feleségünket, vagy a valaha volt kedvest, gyermekünket, a barátot, vagy rég halott anyánkat, apánkat. Megoldás nincs. A remény van, az emlékezet, a hit. Egy halk parancs: akarni nem feladni.”
“ .... Még egy nem elhanyagolható szempontot meg kell itt említeni. Az ember nem testrészekbõl, egyes részek egészségébõl, mások betegségébõl álló szervezet. Az ember lelkileg és testileg osztatlan egész. Bár ezt bizonyítékokkal nehéz alátámasztani, de nagyon sokszor tapasztalható, hogy bizonyos nehéz élethelyzetekben sokkal gyakrabban jelentkezik szervi betegség - ez a banális megfázásra és az életet veszélyeztetõ rosszindulatú daganatra egyaránt igaz. Nem egy beteg panaszkodik arról, hogy már régen túl van a gyógyszeres vagy mûtéti kezelésen, minden objektív paramétere azt igazolja, hogy semmi kimutatható rendellenessége nincsen, õ maga mégsem az “igazi”. Természetesen a beteg ember helyzete az igazán nehéz, de orvosilag is nagyon nehéz ilyen esetekben tanácsot adni. Sokszor a megoldást az adja, ha az ember “magába néz”, és megtalálja azt az okot, ami esetleg a panaszok hátterében áll, és amit a leggondosabb orvosi kezelés sem tudott, nem tudhatott megoldani. A személyes élet problémái, boldogtalansága, a mindennapi élet okozta kopások állhatnak háttérben. A megoldást ilyen esetekben természetesen nem az orvos adja. Az egészséghez legalább annyira hozzátartozik a kiegyensúlyozott, nyugodt családi élet, az ember boldogsága, mint a kimutatható szervi rendellenességek, betegségek hiánya. A derû, a hit abban, hogy külön-külön is a természet vagy isten egyszeri és megismételhetetlen csodái vagyunk, százszor többet ér mindenféle csodagyógyszernél. Aki feladta, megadta magát, elfeledte, hogy kicsoda is valójában, annak a legnehezebb. Megoldás nincs. Szavakkal megadható nincs. Nézzünk magunkba és lássuk meg a férjünket, feleségünket, vagy a valaha volt kedvest, gyermekünket, a barátot, vagy rég halott anyánkat, apánkat. Megoldás nincs. A remény van, az emlékezet, a hit. Egy halk parancs: akarni nem feladni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése