Nem cikis bevallani, én még a '60-as években tanultam meg írni. Ráadásul töltőtollal. Amikor kiment a divatból, és felváltotta a patronos, akkor szerintem én már a golyóstoll betéteket koptattam. Aztán a '70-es években jött egy újabb lehetőség: az írógép. A középiskolában tanultam meg gépírni. Külön gépterem, tele nagyobbnál nagyobb és hangosabb Optima írógépekkel. De nem ám elektromos, egy nagy francokat. Olyan kézzel sorváltós, kivágós kocsival :) Az volt ám a jó móka :)
Ráadásul vakon kellett írni. Ma már nem okoz gondot, de akkor, az első héten komoly problémáim voltak ezzel. Meg is kaptam középiskolás létem első nagy egyesét. Mert ugyan hiába mondta a drága jó Zsóka néni, hogy ne nézzünk a billentyűzetre, de önkéntelenül is oda-odapillant a gyakorlatlan lélek. Hát még én! :)) Tehát, egy hét iskolába járás után már megvolt az első elégtelenem gépírásból. Ez kissé letörte a kedvem, viszont ma gépelés közben már szinte zavar, ha a billentyűket kell néznem.
Drága Zsóka néni köszönöm neked !
(akárcsak egy Oscar díjkiosztón lennék, kinek is kell még megköszönnöm valamit is?) :)
Ráadásul vakon kellett írni. Ma már nem okoz gondot, de akkor, az első héten komoly problémáim voltak ezzel. Meg is kaptam középiskolás létem első nagy egyesét. Mert ugyan hiába mondta a drága jó Zsóka néni, hogy ne nézzünk a billentyűzetre, de önkéntelenül is oda-odapillant a gyakorlatlan lélek. Hát még én! :)) Tehát, egy hét iskolába járás után már megvolt az első elégtelenem gépírásból. Ez kissé letörte a kedvem, viszont ma gépelés közben már szinte zavar, ha a billentyűket kell néznem.
Drága Zsóka néni köszönöm neked !
(akárcsak egy Oscar díjkiosztón lennék, kinek is kell még megköszönnöm valamit is?) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése